-Figyelj Zayn...tudom, hogy nincs minden rendben köztetek Perrie-vel mostanában...beszéltem vele.-kezdtem bele mondandómba, de ő egy roppant meglepő cselekedettel köze vágott. Puha, telt ajkai finoman kényeztették enyéim, amibe akarva-akaratlanul is beleremegtek lábaim. Aztán villámcsapásként ütött a fejembe a tudat, hogy a pasim, akivel tegnap este töltöttem el egy felejthetetlen és csodálatos estét, bent ül és reggelizik, miközben én az egyik legjobb barátjával csókolózok. Próbáltam ellökni magamtól, de iszonyú erősen tartott izmos mellkasán. Aztán szép lassan elengedett, így gyorsan elhúzódtam és minden erőmet beleadva csattant kezem az arcán.
-Jézusom Zayn...te..te..argh..-temettem arcomat kezeimbe.-Mit gondoltál?-kérdeztem már-már sírva. Nem tehettem ezt Harry-vel, hisz szeretem őt..mindennél és mindenkinél jobban.
-É-én sajnálom.-hajtotta le fejét csalódottan és idegesen. Én egy hosszú levegőt kifújva fejemet a falnak döntve próbáltam meg lenyugodni.


-Ezt felejtsd el kérlek...egy hatalmas hiba volt, erre te is ráfogsz jönni.-mondtam a legnyugodtam hangon, amin csak tudtam. Ő hatalmas gesztenye barna szemeivel nézett rám, mire gyomrom akarva-akaratlanul, de görcsbe rándult.-Sajnálom. Én Harry-t szeretem.-mondtam magabiztosan. Ő bólintott egyet, majd hátat fordított és elindult, de mielőtt én is megtehettem volna

1. epizód / 21. rész (+16)

Hatalmas fényességre ébredtem, valamint szinte villámcsapásként ért a tény, hogy ma érkeznek drága barátaim Anne és Nick, akik ugye ezentúl velünk fognak lakni. Annyira boldog vagyok...minden olyan tökéletesen alakul. Itt van Harry, akivel tegnap este megpecsételtük hivatalosan is szerelmünket, (Nem is akárhogy) most pedig jönnek Anne-ék. A nagy gondolkozásból Harry mocorgása térített vissza.
-Jó reggelt Életem!-morogta, ugyan azt a becenevet, amivel tegnap én is illettem őt. Elmosolyodtam és megfordultam karjában.
-Neked is Kicsim!-nyomtam puszit kissé borostás arcára, majd még egyet ajkaira is. Borzasztóan jó volt erre kelni. Napbarnított, tetovált karját szorosabban fonta körül rajtam, így még közelebb préselve csupasz testünket egymáshoz a takaró anyaga alatt.
-Hány óra van?-kérdezte, mire én kezemet kiszabadítva nyúltam az ő oldalán pihenő éjjeli szekrényhez, ugyan is az én telefonom az asztalon volt a táskámban. Kissé keresztbe feküdtem rajta, de nem úgy tűnt, mintha ezzel bármi baja lenne. Kezét fenekemre vezette és előbb csak simogatta, majd gyengéden belemarkolt.
-Styles!-szóltam rá.-És egyébként 10 óra múlt 6 perccel.-válaszoltam az előbb feltett kérdésére. Ő egy nagy levegőt vett, majd felült, de mivel én még nem feküdtem vissza az oldalamra, így szépen ölébe kerültem.
-Mit csinálsz?-nevettem, majd kezeimmel feltoltam magamat, így négykézláb álltam lábai két oldalán.
-Hmm..-mordult fel.-Sok mindent tudnék, de sajnos mennünk kell.-mondta csalódott hangon. Én kacarászva vissza dőltem az én oldalamra és magamra húztam a takarót. Eközben ő már fel is vett egy fehér CK boxert.
-Én nem akaroook.-hisztiztem kisgyerek módjára. Ő felém kerekedett és csípőmre ült, kezeimet pedig fejem fölött fogta össze.
-Tudod nagyon szexi látvány vagy...-préselte össze száját, mire én jobb kezem felé fordítottam arcomat, hogy ne lássa annyira hogy kipirultam.-Mit szólnál egy reggeli menethez is?-hajolt le hozzám és fülembe morogta kérdését, mire nehezebben vettem a levegőt.
-Hmm...rendben Styles, de körülbelül 15 percünk van, tehát igyekezz!-mondtam, mire szemei felcsillantak és már neki is látott a dolgának. A takaró se perc alatt lekerült rólam, ahogy róla is a pár perce felvett alsónadrág is. Nyakamat kezdte el nedves puszikkal behinteni, miközben egyik kezével mellemet, másikkal pedig középpontomat ingerelte. Szapora sóhajokkal nyugtáztam minden egyes érintését.
-Gyerünk már, nem az ujjaidat akarom magamban!-szóltam rá sürgetően, mire arcán hatalmas vigyor terült el.
-Milyen kis türelmetlen valaki..-egy vad és szenvedélyes csókot nyomott ajkaimra. Kezével bepozicionálta magát és egy óvatos, ám határozott mozdulattal már bennem is volt. Nyögéseim megszaporodtak, ahogy az övéi is. Percekig csak azok töltötték be a szobát.
-Közel vagyok...-nyögtem ki, mire nyakamhoz hajolt és szívni kezdte azt. Ennyi kellett és egy  halkabb sikollyal értem el a csúcsot, azonban Harry még nem tartott ott, így ő még jó pár lökést mért rám, mire éreztem, hogy rángatózni kezd bennem, aztán örömnedvét belém spricceli. Ez ismét felvitt engem is a csúcsra, így mondhatni, hogy egyszerre élveztünk el.
A fürdőben előbb én, majd ő került sorra a zuhanyzásban. Amíg ő bent tisztálkodott a zuhany fülkében, én fogat mostam és elkészültem hajammal, valamit sminkemmel is.
-Nem értem minek kell a csajoknak sminkelni.-mondta, miközben már a másik csapnál borotválkozott.
-Nem értem a férfiaknak miért kell borotválkozni..-vágtam vissza, mire ő rám spriccolt egy kis borotvahabot.
-De kajak...szerintem kurva szép vagy smink nélkül is.-jelentette ki.

Life

-Ahww ne bókolj már annyira!-mentem oda hozzá, majd csupasz-ugyanis csak egy törölköző volt csípőjére tekerve.-derekát öleltem át és puszit nyomta vállára.
Mikor végre ő is elkészült, gondoltuk csinálunk végre egy normális közös képet, amit Harry ki is rak instagram-ra. Kissé visszakoztam az ötlettől ebben, de azt mondta, hogy szeretné végre, ha mindenki tudná, hogy komolyan gondolja és nem érdekli senki véleménye.

Lementünk az aulába, ahol svédasztalos reggeli fogadta az itt megszálló embereket. Ott volt pár ismerős arc, többek között Zayn és Niall, akik hangosan nevetve itták kávéjukat. Mosolyogva közelítettük meg az említett személyeket, akik mikor észrevettek minket, egyből mosolyogva üdvözöltek. Már ami Niall-t illeti.
-Jó reggelt gerlepár!-vigyorgott az ír. Én helyet foglaltam Zayn mellett, aki furcsán méregetett, de próbáltam nem különösebb figyelmet fordítani rá.
-Neked is.-mondta rekedtes hangon Harry, majd leült Niall mellé.
-Gondolom jó volt.-morogta Zayn, mire én felhúzott szemöldökkel néztem rá, míg Harry közöttünk kapkodta a tekintetét, miközben kortyolt egyet a kávéból. Valószínűleg ő sem értette, hogy mi folyik itt és Zayn miért ilyen bunkó ma reggel.
-Mi bajod van haver?-kérdezte Harry közömbösen. Én is kíváncsian méregettem Zayn-t, ahogy Niall is.
-Chh nekem semmi.-mondta fennhangon Zayn, amivel kezdett eléggé felidegesíteni, de úgy láttam, nem csak engem, hanem Harry-t is. Én nyugtatóan Harry idegesen az asztalon doboló kezére raktam az enyémet.
-Zayn beszélhetünk?-kérdeztem a lehető legkedvesebb hangon. Ő rám se nézett, csak felállt és elindult kifelé. Én egy utolsó pillantást vetettem Harry-re, aki egy nyugtató kézszorítással és egy szexi kacsintással engedett utamra.
-Figyelj Zayn...tudom, hogy nincs minden rendben köztetek Perrie-vel mostanában...beszéltem vele.-kezdtem bele mondandómba, de ő egy roppant meglepő cselekedettel köze vágott. Puha, telt ajkai finoman kényeztették enyéim, amibe akarva-akaratlanul is beleremegtek lábaim. Aztán villámcsapásként ütött a fejembe a tudat, hogy a pasim, akivel tegnap este töltöttem el egy felejthetetlen és csodálatos estét, bent ül és reggelizik, miközben én az egyik legjobb barátjával csókolózok. Próbáltam ellökni magamtól, de iszonyú erősen tartott izmos mellkasán. Aztán szép lassan elengedett, így gyorsan elhúzódtam és minden erőmet beleadva csattant kezem az arcán.
-Jézusom Zayn...te..te..argh..-temettem arcomat kezeimbe.-Mit gondoltál?-kérdeztem már-már sírva. Nem tehettem ezt Harry-vel, hisz szeretem őt..mindennél és mindenkinél jobban.
-É-én sajnálom.-hajtotta le fejét csalódottan és idegesen. Én egy hosszú levegőt kifújva fejemet a falnak döntve próbáltam meg lenyugodni.

Szereplők (most)

Grace:

Jade:

Georgi:

Megan:

Lola:

Tom és Jack:

Anne:

Nick:

Harry:

1. epizód / 20. rész/2. rész (+18)

-Szia Paul!-álltam fel mosolyogva, mikor megláttam az ismerős arcot.
-Szia kicsi lány!-ölelt meg fél karral, majd rögtön el is indultunk a kocsi felé, mert állítása szerint késésben voltunk.-A fiúk sem bírnak rendesen készülődni..csak rohangálnak..komolyan, mint az ötévesek..-morgott, amin én személy szerint jót szórakoztam. Az út nem volt hosszú, körülbelül 10 perc alatt oda értünk és gyorsan be is siettünk az épületbe.
-Figyelj, innen magadra hagylak, mert rohannom kell. Jobbra az utolsó ajtó az övék. Sok sikert!-majd el is tűnt a nagy ember tömegben.
-O-kés.-mondtam..nos lényegében magamnak. Gyorsan léptekkel a elindultam az utolsó ajtó felé, ahová kicsit kétkedve, de végül benyitottam. Nos..nem csalódtam, mikor megláttam a kanapén xbox-ot játszó Liam-et, a sminkes csajszit nevettető Niall-t, az ablakban dohányzó-ami amúgy szerintem tilos-Zayn-t, a fodrász csajszi előtt ülő Louis-t, aki valami béna telefonos játékon játszott és végül a göndör hercegemet, aki épp a nadrágját rángatta magára, de amint megpillantott elvigyorodott és gyorsan magára húzva indult el felém, ahogy a többiek is.
-GRAAAAACE!-ordította el magát Louis, majd felpattant ügyet sem vetve a fodrásszal, aki épp azzal bajlódott, hogy normálisat faragjon a...nos nem normálisból.
-Szia Baby!-ölelte át derekamat Hazz, majd szorosan magához vonva csókolt meg, mire kezem automatikusan találta meg göndör fürtjeit.
-Khm...mennyetek szobára.-szólal meg Liam, mire én nevetve elhúzódok Harry-től, aki csak fejét rázva grimaszol barátjának.
-Istenem Grace annyira hiányoztál!-ölel meg Louis, majd így sorba mindenki csatlakozott hozzánk, így egy nagy csoportos ölelésbe torkollott az egész, amit Harry kívülről szemlélt.
-Még áll, hogy megtanítalak gitározni ugye?-ölel át fél karral Niall, mire én vigyorogva hevesen kezdek bólogatni.
-Még szép!-erre ő vigyorogva arcon puszilt, majd elszaladt Liam-mel és Louis-al "verekedni".
-Na azért lassan azzal a gitártanulással!-lépett elém Harry, majd karjait derekamra vezetve nyakam hajlatához rakta fejét.-Első sorban csak az enyém vagy!-morogja, majd egy nedves csókot hagy nyakamon, amitől nehezebben veszem a levegőt.
-Ne sajátíts ki, különben egy percet sem kapsz!-suttogom fülébe, mire finoman a nyakamba harap. Én nevetve eltolom magamtól, majd a már pakoló csajok felé veszem az irányt.
-Grace Harris.-nyújtok kezet a sminkesnek.-Bocsi, hogy megzavartalak titeket.-nézek bocsánatkérően mindkettőjükre.
-Molly.-zárta meglehetősen rövidre a sminkes csajszi. Én kissé megszeppenve, de gyorsan túllépve bunkóságán fordultam inkább a fodrászhoz, aki már mosolyogva fogadta üdvözlésem.
-Emily Tomson.-rázta meg kezem kedvesen, majd tovább pakolászott és közben beszélgetni kezdtünk mindenféléről. Molly időközben elhagyta a helyet, azt morogva, hogy fontos dolga van, tartsuk (vagyis tarta Emily) a frontot, amire a lány készségesen rábólintott. Hát nem mondom elég nagy bunkó ez a Molly, de hát..lehet, hogy csak rossz napja volt. Viszont Emily...nagyon kedves lány és azt hiszem mondhatom, hogy elég jóba lettünk ezalatt a-körülbelül-2 óra alatt, amíg a srácok kint szórakoztatták a tömeget.

-Aludj ma este velem!-suttogta nyakamba Harry, miközben már a kocsiban a hoteljük felé tartottunk. Igazából kapásból mondtam volna 5 indokot, hogy miért nem tehetem meg, de egyszerűen nem tudtam kinyögni egyet sem...így hát belementem.
Az út alatt végig beszélt valamit Paul, amit a fiúk nagy átéléssel hallgattak, viszont engem egyáltalán nem érintett és nem is érdekelt, így elszórakoztattam magam azzal, hogy Harry telefonján csináltam magunkról képeket. Harry néha rám mosolygott, vagy épp egy puszit nyomott a hajamba.
-Hé, te meg mit csinálsz?-kérdezte, amikor észre vette, hogy már körülbelül 15 képet lőttem, a tudta nélkül. Én felnevettem, mire mindenki ránk nézett.-Jesszus, ezeket gyorsan töröld ki.-vigyorgott Harry, én pedig csak tovább nevettem.
-Neeem, annyira édes rajta a fejed.-kacarásztam. Ő csak fejét rázva nevetett. Aztán eszembe jutott, hogy még anya nem is tud erről az ötletről, hogy Harry-nél alszok, így gyorsan felhívtam.
-Na?-nézett rám gyönyörű zöld szemeivel Harry.
-Hááát...nem örül neki, de azt mondta, hogy megengedi, csak apa meg ne tudja.-kicsit elnevettem a végét.
-De akkor nem lesz belőle baj nem?-kérdezte kissé félve, mire megráztam a fejem és egy puszit nyomtam arcára.
-Akkor ma este csak az enyém vagy!-suttogta fülembe, mire vettem egy mélyebb levegőt. Ő vigyorogva nézett, mire én kezemet combjára raktam.
-Csak a tiéd!-néztem szemeibe. Az ő tekintete ajkaim, és szemeim között cikáztak, majd azt a pár centis távolságot is megszüntetve adott egy édes csókot.


-Na de gyerekek tényleg! Semmi hangoskodást nem akarok!-intett Louis a hotel szobájának ajtajában. Én vigyorogva bújtam Harry mellkasába.
-Jó éjt haver!-intett barátjának Harry, majd megfogta kezem és bevezetett a saját szobájába. Én táskámat leraktam az dohányzó asztalra, ami a szoba közepén pihent, majd végig dőltem a kanapén.
-Remélem azért annyira még nem vagy fáradt.-mondta Harry, majd oda sétált hozzám és karját nyújtva segített ismét felállni.
-Miért mit tervezel?-simítottam kezeimet mellkasára. Kezei derekamra csúsztak.
-Majd meglátod.-kacsintott, majd egy hosszú csókot nyomott homlokomra, amit szememet behunyva élveztem ki.-Öltözz le, addig engedek vizet a kádba.-mondta, majd ott hagyott engem a gondolataimmal. Szóval együtt fogunk fürdeni..? Istenem...és ha kövérnek tart majd? Vagy nem is tudom...ha ARRA kerül a sor és én...elszúrok valamit? Ahj..mi tagadás eléggé félek. Persze nem Harry-től vagy attól, hogy esetleg annyira fájna...azon már túl vagyok...Egyszerűen attól, hogy nem leszek elég jó...Neki. Ruháimtól lassan szabadultam meg és csupán a fehérneműm maradt rajtam.
-Kicsim! Kicsim!-szólongatott Harry a fürdőből.-Gyere, kész a víz!-nagy levegő és menni fog! Gyerünk Grace!
-Megyek már!-szóltam vissza. Még egyszer végig néztem magamon a falon lógó egész alakos tükörben, majd lassan a fürdő felé vettem utamat. Bekukkantottam az ajtón és láttam Harry-t, aki épp az utolsó piros szín gyertyát gyújtotta meg. Minden tele volt gyertyákkal...a kád széle, a szekrény, a csap, minden! Gyönyörű volt. Nem is tudtam volna szebbet elképzelni. Beljebb léptem, mire Harry megfordult és engem nézett. Csupán egy fekete boxer volt rajta. Hihetetlenül jól nézett ki...enyhén kidolgozott test, rengeteg tetkó...istenem, hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Napbarnított bőrét csupán a gyertyák gyér fénye világította meg, ami még vonzóbbá tette az amúgy is valami magazinba illő embert.
-Wow...-ennyit mondott csupán, ahogy óvatosan végig nézett lengén takart testemen.-Gyönyörű vagy Grace!-kezét nyújtotta, amit elfogadtam.-Tetszik?-nézett körbe, miközben közelebb lépkedtem hozzá.
-Viccelsz? Imádom.-néztem körbe, majd tekintetemet ismét rávezettem és csillogó szemeibe néztem. Ő is engem nézett. Kezeit derekam körül fonta össze és homlokát az enyémnek támasztotta. Ahogy csupasz bőrünk összeért perzselő hatás futott végig gerincem vonalán. A hasamban valami észveszejtő tombolás vette kezdetét. Tökéletes volt ez a pillanat. Hirtelen felindulásból lábujjhegyre állva csókot leheltem ajkaira. Most is, mint eddig minden alkalommal lábaim kissé megremegtek, bizonytalanul álltam és csupán Harry erős karjai tartottak meg. Nyelve szinte kérdés nélkül utat tört számba, amit nem is bántam. Nyelveink erősen küzdöttek egymással, de mint mindig ő nyert.
-Na mit mondasz, beülünk?-kérdezte, mikor elváltunk egymástól. Én aprót bólintottam, mire kezei fel-le vándorolt hátamon. Ajkaimat apró sóhaj hagyta el, ahogy nyakamhoz hajolva leheletét éreztem bőrömön. Hosszú ujjait gerincem vonalán húzta végig, majd melltartókapcsomhoz nyúlva egy egyszerű pattintással már szét is szedte az anyagot. A pántokat óvatos mozdulatokkal csúsztatta le vállaimon, így az onnan már könnyen esett le a földre. Egy ideig nem húzódott el, csupán ölelt és ez nagyon jól esett. Majd elhúzódva tartotta a szemkontaktust és édes csókokat lehelt ajkaimra. Kezeit csípőmre csúsztatta és gyengéden elkezdte letolni az utolsó testemet takaró anyagot. Amikor fehér csipkézett bugyim elhagyta combjaimat, a gravitáció könnyen húzta a földhöz. Gondoltam akkor már én sem tétlenkedek, ezért óvatosan, enyhén remegő kezekkel nyúltam fekete alsónadrágjához és kezdtem el lefelé húzni. Térdeinél az is már magától hullott a talajra.
-Gyere.-fogta meg kezemet és a kádhoz lépve megvárta, míg én belépek, aztán ő is csatlakozott. Az enyhén forró víztől kirázott a hideg. Kellemes eper illat lengte be a teret, ami csak rátett még egy lapáttal a tökéletes esténkre. Hátamat kemény mellkasának döntöttem, amitől bizsergő érzést éreztem mindenhol, főleg ott lenn.
-Hogy érzed magad?-hajolt fülemhez Harry, mire elmosolyodtam.
-Minden olyan...tökéletes.-mondtam ki a megfelelő szót. Tökéletes volt az egész...az időzítés, a helyszín, a partnerről nem is beszélve. Kezével oldalamat cirógatta, miközben mindenféléről beszélgettünk. Egy idő után valami puha mégis kemény dolgot kezdtem el érezni a derekamnál. Szemeim elkerekedtek, de ez a "ijedt" érzés lassan kezdett átváltozni szenvedéllyé és vággyá. Éreztem, hogy nőiességem lüktet és egyre nedvesebb lesz.
-Harry?-fordítottam oldalra fejemet, mire ő is előrébb hajolt és ajkaival fülemet súrolta.-Mit szólnál, ha most inkább bemennénk a szobába?-próbáltam nyugodt maradni.
-Tetszik az ötlet!-mondta és bár nem láttam, de tisztán hallottam hangján, hogy mosolyog. Mindketten kiszálltunk a már közel sem olyan meleg vízből és előbb rám majd magára tekert egy fekete színű törölközőt. Ujjainkat összekulcsolta és úgy vezetett ki a fürdőből egyenesen a hálóba. Ott megálltam az ágy előtt, míg ő bezárta az ajtót. Mögém lépett és vállamat kezdte el behinteni apró csókjaival, miközben előre nyúlva babrálni kezdett a testemet takaró puha anyaggal, ami pár másodperc múlva megadva magát hullott a padlóra.
-Istenem, annyira gyönyörű vagy.-suttogta, mire melegség öntötte el szívemet. Minden szégyenlősséget eldobva fordultam szembe a göndör sráccal és kezeimet nyaka köré tekerve csókoltam meg olyan szenvedélyesen, amennyire csak tudtam. Ő egyből válaszolt és kezei csupasz testemet fedezték fel. Egyre jobban kívántam őt, így csípőjéhez nyúltam, ahol egy egyszerű mozdulattal szabadítottam meg az utolsó zavaró tényezőtől. Kezemet felvezettem kockás hasán, egészen túrni való fürtjeiig. Megharapta ajkamat, amire a válaszom egy kisebb hajhúzás volt. Csókunkat meg nem szakítva indultunk el az ágy felé, ahová óvatosan fektetett le, majd szinte rögtön már felettem is termett. Bal kezével fejem mellett támaszkodott, míg másikkal melleimet masszírozta. Az új érzést sűrűn sóhajokkal reagáltam le. Kezemmel én sem tétlenkedtem, egyikkel haját túrtam, míg másikat teljesen felbátorodva levezettem ágaskodó férfiasságára. A válasz erre egy a csókunkba intézett férfias nyögés volt, ami engem csak még jobban beindított. Ügyetlenül kezdtem fel-le húzogatni rajta kezemet, mire ő nyakamba hajtotta fejét és nagyokat sóhajtozott. Felbecsülhetetlen volt az érzés, hogy ezt mind én okozom. Én miattam van ilyen állapotban. Pár perc után erős kezével elirányította onnan apró kezeimet.
-Nem így akarok elmenni.-mondta vággyal teli hanggal, végig tartva a szemkontaktust. Nőiességem erősen lüktetve adta tudtomra, hogy ideje lenne valamit kezdeni a helyzettel. Ezt, mintha pontosan tudta volna Harry is, lenyúlt combom közé és érzéki csukló mozdulatokkal előbb dörzsölni kezdte középpontomat, majd először egy, aztán két ujját tüntette el bennem. Nem igazán éreztem bármiféle fájdalmat, csupán gyönyört, így csípőmet előrebillentve próbáltam a hercegem tudtára adni, hogy többet akarok.
-Milyen kis türelmetlen.-morogta vigyorogva, majd ujjait kihúzva belőlem ajkaihoz emelte azokat és szemeimbe nézve nyalogatta le azokat. Arcom rögtön pír-be borult, amin ő elmosolyodott.-Ne légy zavarban, édes vagy.-kacsintott, mire én halkan felnevetve vállon csaptam. Ő lehajolt és csókot csent tőlem, miközben bepozicionálta magát.
-Mehet?-kérdezte, mire én aprót bólintottam. Párszor még végig húzta combom között hosszát, majd lassú mozdulatokkal előrenyomta csípőjét. A levegőm benn akadt, viszont az enyhe feszítő érzésen kívül nem volt komolyabb fájdalmam. Végig csókokkal borította be arcomat, nyakamat, számat, ami még erről a csekély "fájdalomról" is elvonta a figyelmemet. Mivel már pár perce így voltunk, gondoltam lépjünk tovább, így csípőm ismételten előre billentettem, így jelezve, hogy mehetünk.
-Nagyon szeretlek.-suttogta, majd egy mélyebb lökést mért rám, mire én hátra vetettem a fejemet.
-É-én is téged.-lihegtem két lökés között.-Nagyon.-tettem hozzá suttogva, majd fejemet ismét hátra döntöttem. Izmos vállaiba kapaszkodva, próbáltam minél halkabban nyögni minden egyes lökésnél. A fürdés miatt amúgy is vizes testünk, csak még vizesebb és izzadtabb lett, ezalatt az idő alatt. Kusza tincsei izzadta homlokához tapadtak, ami csak még szexibbé tette amúgy is tökéletes arcát.
-Istenem Harry én..mi-mindjárt...-nem tudtam befejezni.
-Én is Kicsim.-morogta nyakamba, majd még gyorsabb fokozatra kapcsolt, így nem sokkal később a mennyben éreztem magam. Egy elég hangosra sikeredett sikítás szerű nyögés kíséretében értem a csúcsra, míg Harry-ét pár férfias nyögés és pár káromkodás kísérte. Még pár lökés után aztán kihúzódott belőlem és egy takaróval takart be mindkettőnket. Én mellkasára feküdtem és ujjaimmal tetkóit kezdtem el simogatni.
-Akár hiszed, akár nem...elég sok nővel voltam már...-kezdett bele, mire én kuncogva közbe vágtam.
-Igen, ezt valahogy eltudom hinni...-néztem rá, mire ő egyik szemöldökét felhúzva, de azért mosolyogva nézett le rám.-Folytasd életem...-bólintottam, mire arcára hatalmas vigyor ült ki.
-Életem...ez tetszik.-mondta ki büszkén.-Szóval, hogy sok nővel volt már dolgom, de még egyszer sem éreztem ezt, amit nálad...-simogatta hátam és karom.
-És ez az érzés jó, vagy...?-támasztottam meg állam mellkasán és kíváncsi arccal vártam válaszát.
-Természetesen jó.-hajolt lejjebb, hogy csókot nyomjon ajkaimra. Én boldogan konstatáltam magamban, hogy nagyon is élvezte az együttlétet velem és hogy még a előző "nőit" is leköröztem.
Még beszélgettünk egy darabig, Harry még kiszaladt elfújni a gyertyákat a fürdőbe, de aztán lassan mindkettőnket elnyomott az álom...

1. epizód/ 19. rész

De Harry.....ő most borzasztóan megbántott.....

Nem is tudom elmondani, hogy mit éreztem...borzasztóan csalódott és összetört voltam. Azt hittem, hogy tényleg szeret, és hogy boldogok lehetünk Együtt! Mit is hittem...ő egy sztár! Neki gyönyörű, gazdag, és híres csajok kellenek...nem Én! 

Ordítani akartam, hogy mindenki meghallja a bánatomat. Kikiabálni a világnak, hogy mennyire össze vagyok törve. De nem tettem, csak sírtam és sírtam. Nem bírtam abba hagyni. Azt akartam, hogy vége legyen ennek az érésnek! Nem akartam ezt érezni! Szörnyű volt. A gyomrom egy ökölnyire szorult, látni nem láttam a könny fátyoltól, ami szememet borította be és maga a tudat, hogy nem szeret.

Menekülni akartam innen. Egy olyan helyre, ahol minden szép és tökéletes! 

Törni zúzni akartam...nem vagyok egy olyan típus, de most megtettem volna. Ordítani és rombolni.

Meg ez a hangulat váltakozás...egyszer meghalok, máskor meg ölni akarok.

Azt akarom, hogy Ő is szenvedjen...úgy, ahogyan én is szenvedek most miatta. Azt akarom, hogy megtudja, nekem ez rossz! 

De nem tettem semmit...csak zokogtam ott Jade vállán.

-Csss!-csitított.

-Borzasztóan fáj!-sírtam.

-Tudom!-ölelgetett.

Nem kérdetem honnan tudja milyen érzés lehet, csak hittem neki. Mos nem érdekelt semmi, és senki, csak Ő!

Szeretem! Nem tehetek róla! Szeretem, mindennél és mindenkinél jobban! De eközben borzasztót csalódtam benne, és gyűlölöm is!

Egyszerre...szeretem...és utálom! Nem tudom hogy, de ezt érzem! Azt akarom, hogy neki is fájjon, de közben nem akarok neki fájdalmat okozni! Mit tegyek?

A legjobb lenne meghalni...az mindenen segítene. Mindenen....

De nem teszem meg, mert gyáva vagyok...félek a haláltól...hát szép gratulálok! Egy gyáva ember vagyok!

Élni nem akarok, de meghalni félek...

Miért én vagyok az aki mindig csak a rosszat kapja? Mivel érdemeltem ki? Hogy valaki így bánjon velem? Nem vagyok tökéletes...senki nem az..pontosabban de....Ő az! És ezért utálom! Hogy még kiszeretni se lehet belőle! 

Miért? Miért? Miért?-ez az egy szó kavargott a fejemben.

-Miért?-mondtam ki hangosan is.

-Nem a te hibád!-mondta Jade.

-De...az enyém...nem vagyok neki elég tökéletes!-szipogtam.

-Na jó ezt most hagyd abba! Olyan vagy, mint azokban a hülye szappanoperákban.

Én ezen elmosolyodtam, de egyből elszomorodtam, amint Rá gondoltam.

Fáj, de nem tudom elengedni. Szükségem van rá....de nem tudom, hogy meg tudok-e neki bocsájtani.

-Beszélj vele!-törte meg a csendet Jade.

-Nem! Amint meglátom azt a zöld szempárt, egyből elgyengülök.-vallottam be.

-Akkor hívd fel.-tanácsolta.

-Rendben!-bólintottam.

Kimentem a mosdóba, kicsit rendbe szedtem magam, majd tárcsáztam.

1....2....3 csengés, de semmi...4....5....6...semmi...7...8...9

-Hallo?-szólt bele.

-É-én vagyok!-szipogtam.

-Grace?-hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-I-igen!-csuklott el a hangom.

-Mi a baj? Miért sírsz?-hallottam meg hangján, hogy aggódik.

-Még van pofád megkérdezni?-akadtam ki.

-Nem értem...

-Ne add nekem a hülyét! Pontosan tudod, hogy miről beszélek!-próbáltam meg keménynek tűnni.

-Nem nem tudom!-értetlenkedett.

-Akkor mondjuk nézz fel twitter-re!-mondtam cinikusan.

-Mi?-hallottam a hangján a meglepődöttséget.

Vártam...hátha rájön.

-Na? Rájöttél?-kérdeztem idegesen.

-Uhhh....igen.-fújta ki az eddig bent tartott levegőt.-Nézd! Én sajnálom...részeg voltam..-kereste a kifogásokat.

-Ne! Harry! Kíméljük meg egymást ettől....én szakítani akarok veled!-mondtam ki, amitől a legjobban féltem.

-Ne! Kérlek Grace! Ne tedd ezt velem! Én nem tudtam mit csinálok!-mentegetőzött.

-De én tudom...és ezt akarom!-borzasztó nehéz volt kimondani, de megtettem.

-Grace! Kérlek!-könyörgött.-Én....szeretlek!-mondta ki a világon a legfontosabb szót.

A szívem egy hatalmasat dobbant.

-Ha tényleg szeretnél, nem tetted volna meg!-ráztam a fejem, és szemeimbe újra könny gyűlt.

-Könyörgök!-hallottam a hangján, hogy már-már sír.

-Nem Harry! Engem nem nézhetnek hülyének! Sajnálom, de ez lesz a legjobb mindkettőnknek. Szia!-tettem le a telefont, mielőtt bármit is mondhatott volna.

Mit tettem? Biztos ez volt a helyes döntés?

Igen...talán...dehogy is...hisz é szeretem! De meg kell tanulnia, hogy én nem egy játék vagyok.

Megint elkezdtem zokogni. Előtört belőlem szerintem még az is, mikor kiskoromban elestem a biciklivel.

MINDEN, ami eddig bármilyen fájdalmat is okozott, és nem mutattam ki. Most még a legapróbb dologot is kisírtam.

Ott ültem a falnak dőlve és sírtam.

Nem kívánom ezt az érzést SENKINEK! 

Mikor azt aki szeretsz, el kell engedned! Holott legbelül te is tudod, hogy szereted, de az amit veled tett, túl sok...

Ezt érzem most.

Most talán még jobban össze vagyok törve, mint az előtt.

"Élni nem akarok, de meghalni félek!"

Ez a mondat a legjobban hozzám illő, most ebben a pillanatban.

Mert élnem fölösleges, ha nincs kiért....de meghalni is, ha közben van kiért élni!

Bonyolult ez az egész! Nem tudom, hogy mit csináljak! A szívemre, vagy az eszemre hallgassak?

Mert, ha az eszemre hallgatok, akkor inkább elkerülöm Őt, és nem bocsájtok meg neki, de ha a szívemre, akkor viszont megbocsájtok neki, és boldogan élünk tovább...

De ez nem ilyen egyszerű.

Sőt....bonyolultabb, mint amilyennek látszik...

TO BE CONTINUED....

1. epizód/ 20. rész/1.rész

 Két hét múlva~

 Már több hete, hogy nem beszéltem Vele, de egyszerűen nem tudom kitörölni a fejemből, bárhogy is próbálkozok..Már milliószor nyúltam volna a telefonomért, hogy felhívjam...legalább hogy halljam azt a csodás hangot. Milliószor indultam volna el, hogy legalább lássam Őt. Millió gondolat és még több "ha". Ezért van az, hogy még mindig a szobámba sötétjébe rejtőzve vívok csatát a fejemben. Az egyik felem már Harry ölelő karjaiba vetné magát a másik viszont...a makacs és önfejű Grace semmi pénzért nem keresné.
A hajam összefogva, mégis tiszta szénaboglyaként "díszíti" fejem. Szemeim alatt fekete karikák, az orrom is elég piros már a sok orrfújástól. A ruhám már napok-de az is lehet, hogy hetek-óta Harry egyik pulcsija és az egyik fekete rövid nadrágom, amit megspékeltem még egy vastag zsiráfos zoknival...akárcsak egy óvodás...szánalmasan festek, nem tagadom. De bevallom, hogy nem érdekel..így, hogy nincs Ő, senkinek nem akarok tetszeni.
-Grace! Kérlek segíts a húgaidnak!-hallottam meg anya hangját az ajtóból. Lassan felkeltem az ágyamról és Megan-ék közöz szobájába vettem az irányt. Ahogy az ajtó elé értem egy nagyon is ismerős hang csapta meg a fülem..Liam...
"...Cause I'm not good at making promises..." Majd egy még ismerősebbet..egy túl szívszaggató, mégis angyali hangot.
"But if you like causing trouble up in hotel rooms
And if you like having secret little rendezvous
If you like to do the things you know that we shouldn't do
Baby, I'm perfect
Baby, I'm perfect for you..."
Érzem, ahogy egy forró könnycsepp buggyan ki szememből, amit gyors mozdulatokkal töröltem le onnan. Nem engedtem végig folyni az arcomon...Alig láthatón megráztam a fejem, hátha így egy kicsit gondolatim is a helyükre rendeződnek...bárcsak tudnám, hogy hol a helyük.
-Grace szívem! Vendéged jött!-hallom meg ismét anya hangját. A két húgom szobaajtajának a kilincsét elengedve lassan indultam meg a földszint felé. Kezeimmel a kölcsön pulcsim ujját húzogattam. Az illata még mindig rajta van..az a csodálatos és mámorító illat.
-Bárki is az küld el kérlek!-mentem le a lépcsőn, csakhogy a 'vendég' már bent volt a nappaliban. Egy zöld rövid ujjú pólót viselt, ami előre görnyedt hátán megfeszült, csak úgy, mint izmos karjain. Nyakában ott lógott az arany kereszt, amit még tőlem kapott..Alul egy szakadt fekete csőfarmert és egy kopott orrú barna csizmát viselt. Haját egy szürke sapka fedte, de még így is kilógott pár rakoncátlan göndör tincs. Kezei térdein pihentek és egymást tördelték. Mondatom hallatán rám kapta zöld íriszeit, amitől most is, mint mindig még a térdeim is megremegtek. A lépcső korlátjába kapaszkodva megdermedve bámultam a srácot, aki kezeit a nadrágjához dörzsölve állt fel.
-Szia!-köszönt halkan, egy halvány mosoly kíséretében. Minden erőmmel azon voltam, hogy kinyögjek legalább egy "szia"-t, de egy rohadt hang sem akart kijönni az amúgy elég nagy számon.
-Szia.-nyögtem ki végül rettentő halkan. Magam sem voltam benne biztos, hogy tényleg hallotta-e, mert még én is alig hallottam meg.
-Beszélhetnénk?-lépett közelebb és egyfolytában arcomat kémlelte. Ezúttal már tényleg nem bírtam semmit mondani, csak bólintottam, majd elindultam felfelé és reménykedtem, hogy megérti a célzást és utánam jön.
Majd el süllyedtem, mikor észbe kaptam, hogy az ő pulcsija van rajtam, meg hogy egyáltalán hogy nézek ki.
Szobámba lépve, bezártam az ajtót és leültünk az ágyamra. Pár percig csönd volt...nem tudtam, hogy mit is mondhatnék, vagy hogy mit kéne csinálnom...csak vártam, hogy megszólaljon végre és megtörje ezt a felettébb kínos csendet.
-Én..nagyon sajnálom ami történt Grace!-nézett rám hosszas hallgatás után.-Nem tudom, hogy mi ütött belém.-nevetett fel erőltetetten és felállt.
-Nézd Harry!-szólaltam meg ismét, ám ezúttal kezdett a hangom inkább a sajátomra, mintsem egy 3 évesére hasonlítani...szerencsére.
-Nem! Te nézd! Tudom, hogy egy barom voltam, vagyok és hogy nem kellett volna ezt tennem, sem most, sem akkor Taylor-ral..-elakartam neki mondani, hogy már nem haragszok és hogy csak azt akarom, hogy öleljen magához és édes rózsaszínű ajkaival kényeztesse enyéim.
-Harry!-szólaltam meg, de ismét közbe vágott.
-Tudnod kell, hogy szeretlek és bármit megtennék, hogy visszanyerjem a bizalmad.-nézett rám komolyan, mégis kétségbeesetten.
-Én..-szólaltam meg ismét, de ő megint csak belevágott mondandómba.
-Bármit..csak még egy esélyt adj!-fogta meg kezeimet. Zöld íriszeivel lelkemig hatolt és ha akartam volna sem tudtam volna nemet mondani.
-Harry én..-kezdtem bele, ám ezúttal csendben figyelte mit akarok mondani.-Én..-egyszerűen nem tudtam, hogy mit mondjak. Csak a rózsaszín ajkaira tudtam koncentrálni. Hirtelen és borzasztó gyorsan csaptam le rájuk. Egyszerűen nem bírtam tovább és éreznem kellett őt. Ő egy pillantra meglepődött, de rögtön visszacsókolt és kezeit derekamra vezette. Én pólója alatt kidolgozott felső testén simítottam végig.
Hirtelen a combjaim alá nyúlva kapott ölébe, mire én automatikusan kulcsoltam lábaimat dereka köré.
Na persze ebből még semmi nem lett, de nem is annak volt itt az ideje..hanem, hogy végre együtt legyünk.

-Körülbelül a repülő leszálltáig haragudtam rád.-vallottam be az ágyon-azon belül is- a mellkasán pihenve. Zavaromban apró mintákat rajzoltam az ujjaimmal kockás hasára. Ő mondatom hallatán édesen felnevetett, amin nekem is vigyorognom kellett.
-Tudtam hogy nem tudsz rám haragudni.-puszilt hajamba vigyorogva, mire a gyomrom jóleső bizsergéssel jelezte, hogy nagyon is élvezem a helyzetet.
-Harry én..-feljebb ülve a kezemen megtámaszkodva néztem rá. Ő mosolyogva fürkészett. Arcáról le sem lehetett vakarni azt a jól ismert huncut mosolyt, ami látni engedte gödröcskéit.-Én..-kerestem a szavakat, de egyszerűen csak egy szó villogott a fejemben.-Szeretlek.-mondtam ki hangosan is, majd tekintetem mellkasáról.-ugyan is eddig ott tartottam-visszavándorolt gyönyörű zöld szemeibe. Az ő arcán csak még nagyobb lett a mosoly, majd ajkai gyengéden bekebelezték az enyéim.
-Én is szeretlek Grace!- adott egy óvatos puszit az orromra, mire én kislányosan felkuncogtam.
Visszahelyezkedtem a mellkasára és lehunytam szemeimet.

Mikor felkeltem, Harry már nem volt mellettem, ami egy nagy űrt képzett bennem. Hajamba túrva,-amiből Harry vette ki a hajgumit-ültem fel a nagy franciaágyamban. Körbe néztem és elmosolyodtam, miközben visszagondoltam az elmúlt pár órára. Oldalra fordulva megpillantottam egy apró cetlit, amin azt az ismerős kézírást fedeztem fel, amit 1000 közül is megismernék.

Jó reggelt, Csipkerózsika! Tízkor kezdődik a koncert, kilencre légy a házatok előtt, Paul érted megy és még mielőtt felhívnál, hogy megkérdezd, hogy mit vegyél fel, megmondom neked most, hogy MINDENBEN gyönyörű vagy, szóval ne aggódj! Várlak a hátsó bejáratnál!
xoxo Harry

Elmosolyodtam, majd a fiókomba rejtve a kis üzenetét indultam el a fürdőbe készülődni. Egy gyors zuhanyzás után felvettem a fehérneműmet és a tükörben végig nézve magamon eszembe jutott Harry levele..hogy mindegy miben megyek, mert mindenképp gyönyörű vagyok, ami amúgy egyáltalán nem igaz, tőle hallani-olvasni-még is más..olyankor elhiszem, hogy tényleg így van... Egy gyors képet készítve már el is küldtem neki egy kis szöveggel megtoldva;

"Így is megfelelek majd?"

Végül magamra vettem néhány VALÓDI ruhadarabot és a PlayBoy-os parfümömből magamra fújva, késznek nyilvánítottam magam. A táskámba dobálva néhány fontosabb dolgot (telefon, korrektor, parfüm, dezodor, stb.)indultam el lefelé a földszintre. A táskámban rezegni kezdett a telefonom, amit nagy nehezen de sikerült kihalásznom onnan, hogy megnézzem ki írt.
"Ugye tudod, hogy kifogsz csinálni?"
A szöveget elolvasván elnevettem magam, majd a készüléket vissza süllyesztve a táskámba benéztem a nappaliba, hogy elköszönjek a családom ott lévő tagjaitól. Miután ez megtörtént kimentem a ház elé, viszont az ismerős fekete furgon még sehol nem volt, így a lépcsőnkre leülve várakoztam..